Aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha más lecsatolta volna! (1Kir 20,11)

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben… (Ef 4,23)

Ez 34,23-31 • Péld 1,20-33

Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad! (Ézs 44,21b)

Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! (Róm 11,1b-c)

Ef 4,11-16 • Péld 1,8-19

Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete! (Jer 33,11a-b)

Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. (Tit 2,11)

Jn 17,20-26 • Péld 1,1-7

Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. (Zsolt 112,4)

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra… (2Kor 4,17-18)

Mt 9,35-10,1 • Róm 16,17-27

Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt… (Zsolt 130,6)

Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. (Júd 21)

Jn 10,1-10 • Róm 16,1-16       

HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP (MISERICORDIA DOMINI)

Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik. (jn 10,11.27-28)

Az ÚR kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet, és minden seregét Lelke erejével. (Zsolt 33,5.6)

El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? – így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? (Jer 23,24)

Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. (Zsid 4,13)

Jn 10,11-16(27-30) • 1Pt 2,21b-25 • Zsolt 23

Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! (Zsolt 39,5)

Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. (2Kor 5,1)

ApCsel 8,26-39 • Róm 15,22-33

Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! (2Móz 20,16)

Csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Ef 4,29)

Jel 7,13-17 • Róm 15,14-21

Így szól az ÚR: Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért… (2Kir 19,34)

Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! (Lk 12,32)

1Pt 2,1-10 • Róm 15,7-13

Én megsegítelek benneteket, úgyhogy áldássá lesztek. (Zak 8,13a)

nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. (2Kor 3,5)

Ézs 66,6-13(14) • Róm 15,1-6