Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. (Zsolt 69,6)

Őbenne [Jézus Krisztusban] van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint… (Ef 1,7)

2Thessz 1,3-12 • Mt 24,15-28

Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. (Jób 9,2b-3)

Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lk 15,18)

Lk 13, (1-5)6-9 • Mt 24,1-14

Az ÚR segített el bennünket egészen idáig! (1Sám 7,12b)

Pál írja: De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek… (ApCsel 26,22)

Jer 8,4-9 • Júd 17-25

Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! (Zsolt 90,13)

Jézus mondja: Ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (Jn 14,3)

Mt 25,14-20 • Júd 1-16

AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ ELŐTTI (REMÉNYSÉG) VASÁRNAPJA

Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé… (2Kor 5,10)

Az ÚR dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek! (Ézs 40,5a)

Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő! (Mal 2,7)

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. (1Pt 3,15)

Mt 25,31-46 • Róm 14,(1-6)7-13 • Zsolt 70

Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. (Zsolt 33,17-18)

Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. (Fil 3,3)

1Pt 3,8-17 • Jób 42,7-17

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR. (Ézs 55,8)

Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. (1Kor 1,25)

Jn 18,10-11 • Jób 42,1-6

Örök szövetséget kötök velük: nem fordulok el tőlük, mindig jót teszek velük… (Jer 32,40)

Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (1Jn 4,9)

Lk 9,51-56 • Jób 40,6-32

Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért…! (Ézs 55,1a)

Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat… (Mk 1,32)

Zak 8,11-17 • Jób 40,1-5

Isten ezt mondja: Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom… (Ézs 57,16)

Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. (2Kor 5,19)

Ézs 57,17-19(20-21) • Jób 31,16-40