Tudd meg, és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem! (Jer 2,19b)

Miután [a fiatalabb fiú] elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, akik kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. (Lk 15,14-15)

Jel 19,4-9 • 2Móz 40,34-38

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. (Ézs 65,17)

János írja: És láttam új eget és új földet, mert az első és és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. (Jel 21,1)

Lk 22,14-20 • 2Móz 40,1-17

Így szól az ÚR: Oltalmazom, mert ismeri nevemet. (Zsolt 91,14b)

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

1Kor 10,16-17 • 2Móz 35,30-36,7

Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr -: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. (Jer 31,33)

Akiké [az izráelitáké] a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. (Róm 9,4)

ApCsel 10,(21-23)24-36 • 2Móz 35,4-29

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. (Ézs 40,27)

Akkor ő [Jézus] így szólt hozzájuk [az emmausi tanítványokhoz]: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak és így megdicsőülnie? (Lk 24,25-26)

Mt 22,1-14 • 2Móz 34,27-35

A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Zsolt 46,8)

Amikor Jézus kiszállt, és meglátta  a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. (Mk 6,34)

Jn 6,47-51 • 2Móz 34,1-10  

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP

Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. (Zsolt 24,1)

Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 8Zsolt 24,1)

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Jn 6,1-15 • ApCsel 2,41-47 • Zsolt 119,25-32

Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az ÚR vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok. (Ézs 41,4b-c)

Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó. (Jel 1,17b)

Jel 3,1-6 • 2Móz 33,12-23

Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket [az ÚR] Mózes, az ő szolgája által megígért. (1Kir 8,56b)

És [Jézus] Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. (Lk 24,27)

1Jn 5,6-10 • 2Móz 33,7-11

Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt fogják mondani: az élő Isten fiai vagytok! (Hós 2,1b)

Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. (Gal 4,7)

Mt 18,1-6 • 2Móz 32,30-33,6