Így szól az ÚR: Oltalmazom, mert ismeri nevemet. (Zsolt 91,14b)

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

1Kor 10,16-17 • 2Móz 35,30-36,7

Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr -: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. (Jer 31,33)

Akiké [az izráelitáké] a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. (Róm 9,4)

ApCsel 10,(21-23)24-36 • 2Móz 35,4-29

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. (Ézs 40,27)

Akkor ő [Jézus] így szólt hozzájuk [az emmausi tanítványokhoz]: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak és így megdicsőülnie? (Lk 24,25-26)

Mt 22,1-14 • 2Móz 34,27-35

A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Zsolt 46,8)

Amikor Jézus kiszállt, és meglátta  a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. (Mk 6,34)

Jn 6,47-51 • 2Móz 34,1-10  

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP

Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. (Zsolt 24,1)

Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 8Zsolt 24,1)

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Jn 6,1-15 • ApCsel 2,41-47 • Zsolt 119,25-32

Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az ÚR vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok. (Ézs 41,4b-c)

Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó. (Jel 1,17b)

Jel 3,1-6 • 2Móz 33,12-23

Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket [az ÚR] Mózes, az ő szolgája által megígért. (1Kir 8,56b)

És [Jézus] Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. (Lk 24,27)

1Jn 5,6-10 • 2Móz 33,7-11

Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt fogják mondani: az élő Isten fiai vagytok! (Hós 2,1b)

Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. (Gal 4,7)

Mt 18,1-6 • 2Móz 32,30-33,6

Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg? (Ézs 43,13)

Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; […] ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. (1Kor 3,21.23)

ApCsel 16,23-34 • 2Móz 32,15-29

Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Zsolt 67,2)

Ekkor [Jézus] átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket [a kisgyermekeket]. (Mk 10,16)

1Móz 32,23-32(33) • 2Móz 31,18-32,14